Folyamatosan bővülő írás és a már leírtak is változhatnak, kiegészítésre kerülhetnek!

Csabdi a II. világháború alatt.

Az már köztudott, hogy Csabdi a II. vh-ban frontfalu lett. Az, hogy ez hogyan történt a "Csabdi története" könyvben le is van írva. Aztán a kutatások során azért kiderült, hogy sok minden másképpen történt. Továbbá már nem köti a kezeket a "Szovjetunió mindenek felett" tabu és az igazságot is le lehet írni.

Ilyen téves infó pl. hogy a falu hányszor cserélt gazdát a harcok alatt. 1944. dec. 24-én foglalták el a falut a szovjetek, előtte egy kis német egység volt itt. Majd 1945. jan. 8-án visszaszorították őket az iskoláig és az úgy is maradt, azaz kettévágva maradt a falu márc. 23-ig. Tehát a több helyen megjelent: "hatszor cserélt gazdát" messze nem igaz.

Sajnos az írott sajtótermékeknek van egy hátránya. Nem lehet módosítani őket. Az azokban leírtakat, aki átveszi adja-terjeszti tovább, ha tévedésen vagy akár ferdítésen is alapulnak.

Az online lapok azután tovább terjesztik.

Az elmúlt évek során több visszaemlékezéssel találkoztam. Volt aki leírta volt aki elmondta.

A visszaemlékezésekkel mindig vigyázni kell. A múlt megszépül, még akkor is, ha súlyos háborús helyzetről van szó. Az emlékek néha "átalakulnak", tehát sok bizonytalanságot is rejtenek. A harcok idején az emberek óvóhelyeken, általában pincékben tartózkodtak, így bizonyos információk csak nehezen, néha hallomásból jutottak el hozzájuk.

Éppen ezért fenntartással kell kezelni őket.

A jelen irományban ezt figyelembe vettem. Csak olyan dolgokat fogadtam el amit többen, de egymástól függetlenül megerősítettek. Vagy az akkori hadinaplók egyéb irományok alátámasztottak.

Az ezek alapján kialakult kép alapján próbálom rekonstruálni az akkori eseményeket.

Az indíttatást Mirko Bayerl svéd kutatóval történt találkozás inspirálta. Többször hosszú napokat töltve vele, jártam-jártuk a különböző helyszíneket. Többször már ideérkezése előtt, felkutatva előkészítve neki a riportalanyokat, ahol tolmácsolással is segítettem. Igen, ezt többször is furcsállottam, hogy semmit nem tud magyarul, mégis ilyen nagy kutatási munkát folytat a környékünkön. Neki a doppingszer az itt, a "Wiking SS"hadosztályban, a "Norge" alakulat harcainak  a kutatása volt, amiről könyvet készül írni. Alaposan utána jár mindennek ami számomra is példa, ahogy fentebb is írtam a több forrásból való megerősítés.

További forrás Imre Ernő, akkor Csabdin élő református lelkész írása. Oberrecht Kornél az akkori jegyző fia, aki szintén itt élt a front alatt. Mind a ketten, nagyon átfogóan, részletesen írtak az akkori eseményekről. Nagyon egyformák a leírt események és mivel egymástól teljesen függetlenül születtek ezért bizony tekinthetők hiteles forrásnak.

Élő találkozások közül Miskei Zsigmondot és Szilicsány Józsefnét emelném ki. Mindegyikük sok hézagpótló információval szolgált egymástól függetlenül, de egymást megerősítve. Az egyik, a legfontosabb és eddig nem hallott, a német visszatámadás során összekevert két temető. Ami, ha nem úgy történik, talán Csabdi sem rombolódik le annyira.

Részletesebben majd ha odaérkezem a történettel, de előzetesen csak annyit: Mirko nem értette, hogy mindig arról beszélünk, hogy Csabdi ketté volt osztva az iskolánál. A ref. templom felé németek, Bicske felé pedig szovjetek voltak. A kettő között pedig egy semleges terület. Mutatta a német hadinaplót, hogy oda az van írva, hogy Csabdit Január 6-án a falu szélén levő temetőig a németek visszafoglalták és ezt ők úgy értelmezték, hogy az egész falut elfoglalták. Az van az eredeti hadinapló másolatában. Először azt hittem, hogy fordítási probléma van - svédként a német szöveget nekem angolul elmondva van egy félreértés. Amikor ezt tovább mondom Zsiga bácsinak, Ő a fejéhez kapott és elmondta, hogy ez hogyan történt. Hogyan keverték össze a magyarul beszélő, bácskai SS felderítő katonák A falu bicskei oldalán levő, zsidó temetőt a másik felén levő református templom mellett levő temetővel.

Ez akkora melléfogás volt, hogy mikor a hetvenes években jöttek vadászni németek, volt közöttük veterán, itt is harcoló német, még az is megemlegette.

A történetet megerősítette Szilicsány Józsefné Bözsi néni is.

A kutatásoknál sok jó infót kaptam Ilja Martin "A Duna partján" c. könyvéből is. A bicskei-csabdi részben leírtak megerősítik, kiegészítik a fentebbi forrásokat, sőt további részleteket szolgálnak az akkori eseményekről.

Ezenkívül még majd szóba kerülnek források azokkal majd kiegészítem a fentebb írottakat.

Ez azt is jelenti, hogy még az írás kezdeteinél járok, tehát nem tekinthető véglegesnek semmi.

Ezt kérem vegye figyelembe aki idekerül és ezt olvassa.

Elég nagy anyagról van szó, de folyamatosan bővítettem majd a folytatást ezért türelmet kérek.

Bakó Tibor

A harcok 1944. dec. 24-én érték el a falut. Talán úgy 2 óra körül hangos "huriii", "huriii" csatakiáltástól volt hangos a Dobogó oldala és elözönlötték a falut a szovjet katonák. Átkutatták a házakat, mindenhol németeket kerestek. Kb. egy óra múlva a bicskei út felől is jöttek motorizált egységek.
Kis német alakulat volt addig a faluban. Mikor jöttek, hol voltak elszállásolva arról nincs infó. Nagyságukra is csak következtetni lehet, mert egy Flak ágyú kezelőszemélyzete 7 főből állt, de hogy ez még 1944-ben is tartható volt-e azt nem tudjuk, 5 inkább valószínű. Arról viszont van, hogy egy ilyen ágyú volt felállítva a későbbi Csallai tulajdonú ház udvarán. Ez egy légvédelmi ágyú, de alkalmas földi használatra is és a nagy kezdősebességű lövedéke miatt páncélozott járművek ellen is használták. Telepítési helye, pont a bicskei út felől érkező páncélozott járművek elhárítására is alkalmas lett volna, viszont ezt megakadályozta a Dobogó oldal felől váratlanul érkezett támadás. A németek fejvesztve menekültek.

Ez az ágyú ott is maradt, a telepítése miatt már nem volt idő a kerekes, vontatható szerelvényre visszacsörlőzni. A gyerekek játszottak vele a háború után, körhintaként. A csöve máig látható, mert  Szilicsány József emlékként beépítette Szabadság u. -- sz házuk utcafront felőli kerítésébe. 

Egy másik hasonló ágyúval a németek a kis mélyút felé hagyták el a falut, ahol  beszorultak az útba. Ez is ott maradt a háború utánig, de ennek szomorúbb a története. Gyerekek játszottak vele és bizony megnyomták az elsütő billentyűt. A csöve valamiért el volt dugulva és felrobbant. Négy gyerek, egy kislány Újszászi Márta és három fiú, mind a hárman Meggyesi nevűek voltak, vesztették ott életüket.

Nem minden német katonának sikerült elmenekülni. Két híradós katona akik a kereszt közeli épületben voltak elszállásolva, próbáltak elmenni járművükkel, de az iskola felé le a Malom-közi úton. Valószínű hallották a bicskei út felől közeledő szovjeteket, de forrásom szerint már fölöttük a kertben megjelentek a szovjet katonák és talán azért arra próbáltak elmenekülni. Vagy az is lehet, hogy fejhallgatójában kapott erre utasítást, ami mindig a fülén volt. Ott, a patak hídja közelében érte találat járművüket. Egyikük abban, a másikuk, már abból menekülve kint érte a halálos lövés. A két halott, de már szétroncsolt testű katonát Obberecht Kornél írása is megemlíti. (001)
Volt még két német katona aki elbújt a lakosok közé a Malom-közi útra nyíló pincébe. Ezt a szovjetek megtudták - persze nem véletlen. Kiparancsolták őket és elindították lefelé őket a Malom-közi úton. Aztán ott érte őket a halálos lövés. Az útról a testüket az út melletti árokba gurították.
Háború volt. Próbálta volna valaki eltitkolni, hogy németek vannak közöttük. Sokkal több lett volna a polgári áldozat.
Ekkor érte az első igazi támadás a falut, mert a menekülő németek a Bagó-hegy irányából néhány aknát kilőttek. Egyik a Pollákék házába (kisbolt) a másik a községháza udvarába csapódott be.

Tehát a szovjetek megszállták a falut. Január 8-ig amíg el nem kezdték visszaszorítani őket zavartalanul élhették ki magukat. Erről is ír mind a két szerző Obberecht Kornél is és Imre Ernő is. Majd idézek is tőlük.

Többször szóba kerül az erőszakoskodás. Itt konkrétan a nemi erőszakra gondolok. Egyik szerző sem említ meg konkrét esetet. Sem a két visszaemlékező akivel beszélgettem erről a témáról. Még Miskei Zsigmonddal utolsó Mirkoval együtt töltött interjúnk alkalmával is azt mondta, hogy nem volt. Ez lényeges, mert Mirko külön feltetette velem a kérdést ezzel kapcsolatban. Ugyan ezt a kérdést feltetette velem mikor Szilicsányné Bözsi néninél voltunk aki szintén nemmel felelt. Ő pedig még olyat is említett, hogy - a nevét nem írom le - még ajánlgatott is olyanokat a katonáknak ahol erőszak nélkül is célt érhetnek el, de azok nemet mondtak. Ilyenre Imre Ernő könyvében is olvashatunk Felcsúti leírásában, de ott úgy, hogy nem kellett erőszakoskodni, mert úgy is találtak partnert.

Csabdin említenek esetet, hogy igen történt ilyen, de az kiderült, hogy nem Csabdin történt, mert ők a háború után költöztek Csabdira. Tehát félrevezető azaz információ.

Tehát az elején már említettem az összekevert temetőket.

Amikor Január 8-án Tarján és Tatabánya felől szorították vissza a szovjet csapatokat a falut először bácskai SS katonák érték el. Ők érdeklődtek a falu széli temető felől, mert a parancs szerint addig kell visszafoglalni a falut. Az emberek megmutatták nekik a református templom melletti temetőt. Kicsit furcsállották, mert nem igazán a falu szélén van. Elmentek a romig, mert az is temető volt, de az meg már a falu közepe. Ezért visszajöttek a ref. templom melletti temetőhöz és jelentették, hogy jöhetnek a csapatok. Így fordulhatott elő az a helyzet, hogy a Tarján felől jövő csapatok az iskolánál jobbra fordultak és mentek a ref. templom felé. Az iskolában meg a szovjet csapatok voltak védelemben. Ekkor fordulhatott elő az is, hogy az általában utolsónak menő lőszerszállító autót kilőtték kb. a Pavalacs ház vonalában.

Tehát a németek elfoglalták a ref templom környezetét és lejelentették, hogy Csabdi elfoglalva a falu széli temetőig.

Egy csoport német katona a Hegyikastélynál körbe volt zárva. (Ez egy külön történet). Ezek is megkapták az információt a parancsnokságuktól, hogy Csabdi a falu széli temetőig német megszállás alatt van fel lehet venni velük a kapcsolatot.

Nézzük még egyszer. Tehát a református templomnál németek vannak. Az iskolától Bicske felé szovjetek amelyek mindjárt az éj leple alatt elkezdték kiépíteni a védelmi állásukat, beleértve az iskola falának kibontását is, hogy kilássanak a ref. templom felé.

Ez egy nagyon hideg és havazásos vagy ónosesős éjszaka volt.

A Hegyikastélynál körbezárt alakulat megpróbálta felvenni a Csabdin levő németekkel a kapcsolatot hiszen úgy tudták, hogy a falu széli temetőig a falu német kézen van.

Akkor beszéljünk erről a falu széli temetőről. Tulajdonképpen Bicske felől Csabdira érve található a zsidó temető. Az még akkor használt temető volt hiszen több zsidó család is élt a háború előtt Csabdin. Az a temető akkor még tényleg a falu szélén volt. Addig kellett volna a falut elfoglalni a németeknek. A bácskai SS felderítők hatalmas félreértést csináltak és abból súlyos hiba lett. Állítólag azonnal ki is vonták őket abból a feladatból.

Tehát mikor megérkeztek a Hegyikastély felől a felderítő német katonák nem németekkel hanem szovjetekkel találkoztak. Akik visszahúzódtak az iskoláig, mert ők is megdöbbentek, hogy Bicske felől erősítést várnak, de erősítés helyett németek jönnek. Ez az esemény szovjet szemszőgből nézve bent van Ilja Markin könyvében is.

Az ezen a területen levő pincében levő emberekhez, hol a németek mentek be és kerestek szovjeteket, hol fordítva szovjetek és kerestek németeket. Ez az elmondás szerint azon éjjel többször is megtörtént. Talán ebből következik, hogy ötször-hatszor is gazdát cserélt a falu.

Pedig ez nem történt meg, mert a szovjetek az iskolánál elbarikádozták magukat és reménykedtek a felmentésükben.

Egy nagyobb szovjet alakulat jött Lovasberény felől Bicskére, de az időjárási nehézségek miatt csak nagyon lassan haladtak és a délelőtt folyamán értek csak Bicskére és utána tudtak csak segítséget adni az iskolában rekedt szovjeteknek. Azzal aztán így be is állt a front Csabdin. Iskolától Bicske felé szovjetek, a ref. templomtól kifelé németek és a kettő között egy semleges zóna.

Folytatása, kiegészítése következik.

Külön történetek melyre hivatkozva van:

(001) Szilicsány Józsefné Bözsi néni.

A falu elején nagyjából a kereszttel szemben állt egy német híradós autó. Az egyik katona fején folyamatosan fülhallgató volt. Bözsi néni nagyapja kicsit tudott németül. Kérdi a németektől, honnan várjátok az oroszokat. A német mutatja, hogy Bicske felől az úton. A nagyapja mondja nekik: nem, nem onnan fognak jönni és mutatott a Dobogó felé. Ahogy kimondta már fel is hangzott a hurri, hurri csatakiáltás a Dobogó oldalról. A németek azonnal be az autóba és irány az iskola felé és ott lefordulva talán Tarján felé akartak menekülni. Ott érte a találat őket. Az első német áldozatok Csabdin.

A történet igazához hozzátartozik Oberrecht Kornél írása: "A szilfáknál értünk ki a Malomközbe, és ott láttam meg az első két halott, német katonát, akik teste már teljesen szétroncsolódott, mert a visszavonuló orosz alakulatok keresztülmentek rajtuk. Igazából már csak a német katonaruháról lehetett felismerni őket, a csizmákat lehúzták róluk. Ezt a két katonát sosem tudtam elfelejteni."

A szilfák, baloldalt látszik kicsi a Szent László-patak korlátjából.