Folyamatosan
bővülő írás és a már leírtak is változhatnak, kiegészítésre kerülhetnek!
Csabdi
a II.
világháború alatt.
Az
már köztudott,
hogy Csabdi a II. vh-ban frontfalu lett. Az, hogy ez hogyan történt
a "Csabdi története" könyvben le is van írva. Aztán a
kutatások során azért kiderült, hogy sok minden másképpen
történt. Továbbá már nem köti a kezeket a "Szovjetunió
mindenek felett" tabu és az igazságot is le lehet írni.
Ilyen
téves infó pl. hogy a falu hányszor cserélt gazdát a harcok alatt.
1944. dec. 24-én foglalták el a falut a szovjetek, előtte egy kis német
egység volt itt. Majd 1945. jan. 8-án visszaszorították őket az
iskoláig és az úgy is maradt, azaz kettévágva maradt a falu márc.
23-ig. Tehát a több helyen megjelent: "hatszor cserélt gazdát" messze nem igaz.
Sajnos
az írott
sajtótermékeknek van egy hátránya. Nem lehet módosítani őket.
Az azokban leírtakat, aki átveszi adja-terjeszti tovább, ha
tévedésen vagy akár ferdítésen is alapulnak.
Az
online lapok
azután tovább terjesztik.
Az
elmúlt évek
során több visszaemlékezéssel találkoztam. Volt aki leírta volt
aki elmondta.
A
visszaemlékezésekkel mindig vigyázni kell. A múlt megszépül,
még akkor is, ha súlyos háborús helyzetről van szó. Az emlékek
néha "átalakulnak", tehát sok bizonytalanságot is
rejtenek. A harcok idején az emberek óvóhelyeken, általában
pincékben tartózkodtak, így bizonyos információk csak nehezen,
néha hallomásból jutottak el hozzájuk.
Éppen
ezért
fenntartással kell kezelni őket.
A
jelen irományban
ezt figyelembe vettem. Csak olyan dolgokat fogadtam el amit többen,
de egymástól függetlenül megerősítettek. Vagy az akkori
hadinaplók egyéb irományok alátámasztottak.
Az
ezek alapján
kialakult kép alapján próbálom rekonstruálni az akkori
eseményeket.
Az
indíttatást
Mirko Bayerl svéd kutatóval történt találkozás inspirálta.
Többször hosszú napokat töltve vele, jártam-jártuk a különböző
helyszíneket. Többször már ideérkezése előtt, felkutatva
előkészítve neki a riportalanyokat, ahol tolmácsolással is
segítettem. Igen, ezt többször is furcsállottam, hogy semmit nem
tud magyarul, mégis ilyen nagy kutatási munkát folytat a
környékünkön. Neki a doppingszer az itt, a "Wiking SS"hadosztályban, a
"Norge" alakulat harcainak a kutatása volt, amiről könyvet készül
írni. Alaposan utána jár mindennek
ami számomra is példa, ahogy fentebb is írtam a több
forrásból való megerősítés.
További
forrás
Imre Ernő, akkor Csabdin élő református lelkész írása.
Oberrecht Kornél az akkori jegyző fia, aki szintén itt élt a
front alatt. Mind a ketten, nagyon átfogóan, részletesen írtak az
akkori eseményekről. Nagyon egyformák a leírt események és
mivel egymástól teljesen függetlenül születtek ezért bizony
tekinthetők hiteles forrásnak.
Élő
találkozások
közül Miskei Zsigmondot és Szilicsány Józsefnét emelném ki. Mindegyikük sok hézagpótló információval
szolgált egymástól függetlenül, de egymást megerősítve. Az egyik, a legfontosabb és eddig nem hallott, a német
visszatámadás során összekevert két temető. Ami, ha nem úgy
történik, talán Csabdi sem rombolódik le annyira.
Részletesebben
majd
ha odaérkezem a történettel, de előzetesen csak annyit: Mirko nem
értette, hogy mindig arról beszélünk, hogy Csabdi ketté volt
osztva az iskolánál. A ref. templom felé németek, Bicske felé
pedig szovjetek voltak. A kettő között pedig egy semleges terület.
Mutatta a német hadinaplót, hogy oda az van írva, hogy Csabdit Január
6-án a falu szélén levő temetőig a németek visszafoglalták és
ezt ők úgy értelmezték, hogy az egész falut elfoglalták. Az van
az eredeti hadinapló másolatában. Először azt hittem, hogy
fordítási probléma van - svédként a német szöveget nekem
angolul elmondva van egy félreértés. Amikor ezt tovább mondom
Zsiga bácsinak, Ő a fejéhez kapott és elmondta, hogy ez hogyan
történt. Hogyan keverték össze a magyarul beszélő, bácskai SS
felderítő katonák A falu bicskei oldalán levő, zsidó temetőt a
másik felén levő református templom mellett levő temetővel.
Ez
akkora melléfogás
volt, hogy mikor a hetvenes években jöttek vadászni németek, volt
közöttük veterán, itt is harcoló német, még az is
megemlegette.
A
történetet
megerősítette Szilicsány Józsefné Bözsi néni is.
A
kutatásoknál sok
jó infót kaptam Ilja Martin "A Duna partján" c.
könyvéből is. A bicskei-csabdi részben leírtak megerősítik,
kiegészítik a fentebbi forrásokat, sőt további részleteket
szolgálnak az akkori eseményekről.
Ezenkívül
még
majd szóba kerülnek források azokkal majd kiegészítem a fentebb
írottakat.
Ez
azt is jelenti,
hogy még az írás kezdeteinél járok, tehát nem tekinthető
véglegesnek semmi.
Ezt
kérem vegye
figyelembe aki idekerül és ezt olvassa.
Elég
nagy anyagról
van szó, de folyamatosan bővítettem majd a folytatást ezért
türelmet kérek. Bakó
Tibor
A
harcok 1944. dec. 24-én érték el a falut. Talán úgy 2 óra körül hangos
"huriii", "huriii" csatakiáltástól volt hangos a Dobogó oldala és
elözönlötték a falut a szovjet katonák. Átkutatták a házakat, mindenhol
németeket kerestek. Kb. egy óra múlva a bicskei út felől is jöttek
motorizált egységek. Kis
német alakulat volt addig a faluban. Mikor jöttek, hol voltak
elszállásolva arról nincs infó. Nagyságukra is csak következtetni
lehet, mert egy Flak ágyú kezelőszemélyzete 7 főből állt, de hogy ez
még 1944-ben is tartható volt-e azt nem tudjuk, 5 inkább valószínű. Arról viszont van, hogy
egy ilyen ágyú volt felállítva a későbbi Csallai tulajdonú ház udvarán.
Ez egy légvédelmi ágyú, de alkalmas földi használatra is és a
nagy kezdősebességű lövedéke miatt páncélozott járművek ellen is
használták. Telepítési helye, pont a bicskei út felől érkező
páncélozott járművek elhárítására is alkalmas lett volna, viszont ezt
megakadályozta a Dobogó oldal felől váratlanul érkezett támadás. A németek fejvesztve menekültek. | |
Ez
az ágyú ott is maradt, a telepítése miatt már nem volt idő a kerekes,
vontatható szerelvényre visszacsörlőzni. A gyerekek játszottak vele a
háború után, körhintaként. A csöve máig látható, mert Szilicsány József
emlékként beépítette Szabadság u. -- sz házuk utcafront felőli kerítésébe. Egy
másik hasonló ágyúval a németek a kis mélyút felé hagyták el a falut,
ahol beszorultak az útba. Ez is ott maradt a háború utánig, de ennek
szomorúbb a története. Gyerekek játszottak vele és bizony megnyomták az
elsütő billentyűt. A csöve valamiért el volt dugulva és felrobbant.
Négy gyerek, egy kislány Újszászi Márta és három fiú, mind a hárman
Meggyesi nevűek voltak, vesztették ott életüket. Nem
minden német katonának sikerült elmenekülni. Két híradós katona akik a
kereszt közeli épületben voltak elszállásolva, próbáltak elmenni
járművükkel, de az iskola felé le a Malom-közi úton. Valószínű
hallották a bicskei út felől közeledő szovjeteket, de forrásom szerint
már fölöttük a kertben megjelentek a szovjet katonák és talán azért
arra próbáltak elmenekülni. Vagy az is lehet, hogy fejhallgatójában
kapott erre utasítást, ami mindig a fülén volt. Ott, a patak hídja
közelében érte találat járművüket. Egyikük abban, a másikuk, már abból
menekülve kint érte a halálos lövés. A két halott, de már szétroncsolt testű katonát Obberecht Kornél írása is megemlíti. (001) Volt még két német katona aki
elbújt a lakosok közé a Malom-közi útra nyíló pincébe. Ezt a szovjetek
megtudták - persze nem véletlen. Kiparancsolták őket és elindították
lefelé őket a Malom-közi úton. Aztán ott érte őket a halálos lövés. Az
útról a testüket az út melletti árokba gurították. Háború volt. Próbálta volna valaki eltitkolni, hogy németek vannak közöttük. Sokkal több lett volna a polgári áldozat. Ekkor
érte az első igazi támadás a falut, mert a menekülő németek a Bagó-hegy
irányából néhány aknát kilőttek. Egyik a Pollákék házába (kisbolt) a
másik a községháza udvarába csapódott be.
Tehát a szovjetek
megszállták a falut. Január 8-ig amíg el nem kezdték
visszaszorítani őket zavartalanul élhették ki magukat. Erről is
ír mind a két szerző Obberecht Kornél is és Imre Ernő is. Majd
idézek is tőlük.
Többször szóba
kerül az erőszakoskodás. Itt konkrétan a nemi erőszakra
gondolok. Egyik szerző sem említ meg konkrét esetet. Sem a két
visszaemlékező akivel beszélgettem erről a témáról. Még
Miskei Zsigmonddal utolsó Mirkoval együtt töltött interjúnk
alkalmával is azt mondta, hogy nem volt. Ez lényeges, mert Mirko
külön feltetette velem a kérdést ezzel kapcsolatban. Ugyan ezt a
kérdést feltetette velem mikor Szilicsányné Bözsi néninél
voltunk aki szintén nemmel felelt. Ő pedig még olyat is említett,
hogy - a nevét nem írom le - még ajánlgatott is olyanokat a
katonáknak ahol erőszak nélkül is célt érhetnek el, de azok
nemet mondtak. Ilyenre Imre Ernő könyvében is olvashatunk Felcsúti
leírásában, de ott úgy, hogy nem kellett erőszakoskodni, mert
úgy is találtak partnert.
Csabdin említenek
esetet, hogy igen történt ilyen, de az kiderült, hogy nem Csabdin
történt, mert ők a háború után költöztek Csabdira. Tehát
félrevezető azaz információ.
Tehát az elején
már említettem az összekevert temetőket.
Amikor Január 8-án
Tarján és Tatabánya felől szorították vissza a szovjet
csapatokat a falut először bácskai SS katonák érték el. Ők
érdeklődtek a falu széli temető felől, mert a parancs szerint
addig kell visszafoglalni a falut. Az emberek megmutatták nekik a
református templom melletti temetőt. Kicsit furcsállották, mert
nem igazán a falu szélén van. Elmentek a romig, mert az is temető
volt, de az meg már a falu közepe. Ezért visszajöttek a ref.
templom melletti temetőhöz és jelentették, hogy jöhetnek a
csapatok. Így fordulhatott elő az a helyzet, hogy a Tarján felől
jövő csapatok az iskolánál jobbra fordultak és mentek a ref.
templom felé. Az iskolában meg a szovjet csapatok voltak
védelemben. Ekkor fordulhatott elő az is, hogy az általában
utolsónak menő lőszerszállító autót kilőtték kb. a Pavalacs
ház vonalában.
Tehát a németek
elfoglalták a ref templom környezetét és lejelentették, hogy
Csabdi elfoglalva a falu széli temetőig.
Egy csoport német
katona a Hegyikastélynál körbe volt zárva. (Ez egy külön
történet). Ezek is megkapták az információt a
parancsnokságuktól, hogy Csabdi a falu széli temetőig német
megszállás alatt van fel lehet venni velük a kapcsolatot.
Nézzük még
egyszer. Tehát a református templomnál németek vannak. Az
iskolától Bicske felé szovjetek amelyek mindjárt az éj leple
alatt elkezdték kiépíteni a védelmi állásukat, beleértve az
iskola falának kibontását is, hogy kilássanak a ref. templom
felé.
Ez egy nagyon hideg
és havazásos vagy ónosesős éjszaka volt.
A Hegyikastélynál
körbezárt alakulat megpróbálta felvenni a Csabdin levő
németekkel a kapcsolatot hiszen úgy tudták, hogy a falu széli
temetőig a falu német kézen van.
Akkor beszéljünk
erről a falu széli temetőről. Tulajdonképpen Bicske felől
Csabdira érve található a zsidó temető. Az még akkor használt
temető volt hiszen több zsidó család is élt a háború előtt
Csabdin. Az a temető akkor még tényleg a falu szélén volt. Addig
kellett volna a falut elfoglalni a németeknek. A bácskai SS
felderítők hatalmas félreértést csináltak és abból súlyos
hiba lett. Állítólag azonnal ki is vonták őket abból a
feladatból.
Tehát mikor
megérkeztek a Hegyikastély felől a felderítő német katonák nem
németekkel hanem szovjetekkel találkoztak. Akik visszahúzódtak az
iskoláig, mert ők is megdöbbentek, hogy Bicske felől erősítést
várnak, de erősítés helyett németek jönnek. Ez az esemény
szovjet szemszőgből nézve bent van Ilja Markin könyvében is.
Az ezen a területen
levő pincében levő emberekhez, hol a németek mentek be és
kerestek szovjeteket, hol fordítva szovjetek és kerestek németeket.
Ez az elmondás szerint azon éjjel többször is megtörtént. Talán
ebből következik, hogy ötször-hatszor is gazdát cserélt a falu.
Pedig ez nem történt
meg, mert a szovjetek az iskolánál elbarikádozták magukat és
reménykedtek a felmentésükben.
Egy nagyobb szovjet
alakulat jött Lovasberény felől Bicskére, de az időjárási
nehézségek miatt csak nagyon lassan haladtak és a délelőtt
folyamán értek csak Bicskére és utána tudtak csak segítséget
adni az iskolában rekedt szovjeteknek. Azzal aztán így be is állt
a front Csabdin. Iskolától Bicske felé szovjetek, a ref.
templomtól kifelé németek és a kettő között egy semleges zóna. Folytatása, kiegészítése következik. Külön történetek melyre hivatkozva van:
(001) Szilicsány Józsefné
Bözsi néni.
A falu elején
nagyjából a kereszttel szemben állt egy német híradós autó. Az
egyik katona fején folyamatosan fülhallgató volt. Bözsi néni
nagyapja kicsit tudott németül. Kérdi a németektől, honnan
várjátok az oroszokat. A német mutatja, hogy Bicske felől az
úton. A nagyapja mondja nekik: nem, nem onnan fognak jönni és mutatott a Dobogó felé. Ahogy
kimondta már fel is hangzott a hurri, hurri csatakiáltás a Dobogó
oldalról. A németek azonnal be az autóba és irány az iskola felé
és ott lefordulva talán Tarján felé akartak menekülni. Ott érte
a találat őket. Az első német áldozatok Csabdin.
A történet
igazához hozzátartozik Oberrecht Kornél írása: "A
szilfáknál értünk ki a Malomközbe, és ott láttam meg az első
két halott, német katonát, akik teste már teljesen
szétroncsolódott, mert a visszavonuló orosz alakulatok
keresztülmentek rajtuk. Igazából már csak a német katonaruháról
lehetett felismerni őket, a csizmákat lehúzták róluk. Ezt a két
katonát sosem tudtam elfelejteni." A szilfák,
baloldalt látszik kicsi a Szent László-patak korlátjából.
|